Budapest, Szent István körút 18-20.
1855-től Haggenmacher Henrik bérelt egy Ördög malom nevezetű malmot. (Az Ördög malom neve németül Teufels Mühle). A Terézváros kültelkén (Tahi utca és Lomb utca kereszteződése) Keller Ferenc és Westermayer József volt a tulajdonos. A malom addig vízimalomként működött, de Haggenmacher Henrik egy kimustrált hajógőzgépet állított az őrlés szolgálatába.
1861 végén Haggenmacher engedélyt kért a pesti tanácstól gőzmalom építésére a Lipótvárosban, a Cukorfinomító gyár közelében, a Kund Vilmos telkéből vásárolt 2 000 négyszögölnyi területen a 401/1 helyrajzi számú telken, amelyet a Tüköry-féle sörcsarnoktól, (Szent István körút 10-es, 12-es számú házak helye) illetve kerttől (Szent István körút 14.-a mai Vígszínház helye) csak egy kocsiátjáró választott el. A közvetlenül a Dunához vezető úton egyemeletes lakóépületet és a telek hátsó traktusain egy „rendes gőzmalmot” kívánt építeni. 1862-ben felépítette a malmot, amely kétemeletes volt, s minden emelete egy nagy helyiségből állt, míg a földszintet a kazán és a gépház foglalta el. 1862 november 10-én indult a gőzmalom termelése.(A gőzmalom helye a mai Szent István körút 18-as és 20-as számú ház.)
Ki volt Haggenmacher Henrik? Haggenmacher Henrik nem gazdag tőkésként jött Magyarországra, mert előtte nyolc év alatt nyolc ausztriai malomban működött mint alkalmazott. 1850-ben már Blum János hajómalmaiban állt alkalmazásban. 1854-ben a Barber és Fiai Gőzmalomban főmolnár volt. 1856 és 1862 között bérlő volt céhes ipari keretben, de az 1860-as években már gyáros Pesten.
Haggenmacher Henrik 1862-ben a malomipari engedély megszerzésére 36 263 forint és 45 krajcár alaptőkét mutatott ki, ehhez számíthatjuk azt, hogy 1 000 négyszögölnyi telek értéke kb. 10 000 forint volt. Ez nem üti meg a korabeli nagytőkés vagyonának a szintjét.
Haggenmacher Henrik első malma alapításának a korszakában (1850 és 1862 között) a már Budán és Pesten létező öt nagy malom jellemzői az alábbiak voltak:
- amerikai rendszerű berendezés
- magasőrlési eljárás (a későbbi magyar őrlés)
- 7-féle minőségű liszt (O-tól 6-ig számozva)
- a Werther malmot is (Buda) beszámítva a hat nagy malom őrlési kapacitása együttesen 616 000 métermázsa volt 1862-ben, tehát egy-egy malom átlagos kapacitása elérte a 100 000 métermázsát.
- A gőzmalmok munkásainak a létszáma 1862-ben kb. 550 főre tehető. Pontos adatokkal nem rendelkezünk, de Haggenmacher első malmának munkásait kb. 50-56 főre becsülik a kutatók. (Kevesebben dolgoztak itt, mint a Pesti József Hengermalomban, amelyben az adott évben kb. 100-115 munkás dolgozott.)
Miután Haggenmacher Henrik 1866-ra már felépítette a második malmát a mai Honvéd utca, Szemere utca, Balaton utca és a Szent István körút határolta telken, első malmának a 7 járatát 1866-ra 16-ra növelte.
Haggenmacher malmainak a pesti malomipar fejlődésében egyedülálló a szerepe, mert nem a kereskedelmi tőkéből táplálkozott. Szakemberek ezt úgy jelölték, hogy „az ipar szerves fejlődése”. Ebben a fejlődésben Haggenmacher Henriknek jelentős szerepe volt, ő ugyanis kül- és belföldön gyűjtött szakmai tapasztalatait rátermettséggel gyümölcsöztette saját profitjának a növelése, de egyben a hazai iparfejlődés javára is. Haggenmacher Henrik szerepe a hazai malomipar fejlődésében sok tekintetben emlékeztet arra a szerepre, amelyet a szintén svájci származású Ganz Ábrahám a hazai vas- és gépiparban betöltött. Gépészeti alkotásait először titokban tartotta és csak saját malmaiban alkalmazta kiváló eredménnyel. Szabadalmait titkosította és egykori csehországi tevékenységére alapozva, hengerszékeit Prágában gyártatta. Valószínű, hogy ezért kötött a Ganz-gyár Friedrich Wegmannal üzletet és nem Haggenmacherral. Valószínű, hogy Haggenmacher Henrik már Wegmann fellépése előtt alkalmazott saját szerkesztésű hengerszéket, de a szabadalmat csak 1875-ben szerezte meg. Többféle szerkezeti felépítésű hengerszékkel próbálkozott. Lényegében ugyanolyan súlynyomású hengerszéket alkotott, mint Wegmann és a Ganz-gyár. Az általunk ismert első hengerszék szabadalma 1875 március 26-án kelt. Ez a gép két hengerpárral és egy papucsos felbontó hengerrel dolgozott.
Haggenmacher Henriknek a Tüköry védgát 401/1. szám alatti telkén lévő, 1862-ben épült malmát az 1867-ben alakult Árpád Gőzmalom Rt. vásárolta meg 240 000 forintért. A malmot átvevő termény-kereskedőkből álló konzorcium Fleischl S. D. tollnagykereskedőnek, valamint Holitscher Manó, a Holitscher B. és fia nagykereskedő cég főnökének a vezetése alatt állt, akik a 600 000 forintban megszabott alaptőkére kibocsátott részvényekből egyenként 30 000 forint névértékű részvényt vettek át. További négy nagy-
kereskedő (Leopold I., Figdor Zs., Kammer J. és Schweige M.) szintén 30-30 000 forintot jegyzett, míg a többi alapító ennél kisebb tételeket. Még ugyanebben az évben megkezdték egy újabb malomépület építését, amelyet 18 járattal szereltek fel. Az 1868-ban üzembe helyezett új épülettel együtt az Árpád Gőzmalom 34 őrlőjárattal rendelkezett, amelynek révén a termelőképessége 130 000 métermázsáról 340 000 métermázsára emelkedett. (1868-ban az alaptőkét 700 000 forintra növelték.)
Az 1869. évi hitelválság megrendítette az Árpád Gőzmalom Rt-t és a Blum-féle Gőzmalom Rt-t. A Magyar Általános Hitelbanktól vettek fel kölcsönt, de a kölcsönszerződés megkötése után mind jobban eladósodtak, és 1873 után a csőd szélére kerültek. A két malmot fő hitelezőjük, a már említett Magyar Általános Hitelbank vette át, és a Hitelbank Egyesített Gőzmalmai néven folytatták üzemüket. A Magyar Általános Hitelbank az osztrák Creditanstalt érdekkörébe tartozott, így 1873 után az osztrák tőke közvetve újra behatolt a magyar malomiparba, ez azonban nem változtatott azon, hogy a budapesti malomipar lényegében a magyar polgári nagytőke kezén volt.
Blum János családja már a három előző generációban hajómalom-tulajdonos volt, tehát a feudalizmus céhes vállalkozójából kinövő ipari tőkés. Blum János malma 1853-ban létesült a Vízivárosban a Fő utca 37. szám alatt.
A Magyar Általános Hitelbank tulajdonában álló Árpád Gőzmalom gépi felszereltsége az 1870-es években: 400 lóerő összteljesítményű 6 gőzgép, 10 kazán, 34 kő őrlőjárat, hengerszék nem működött. A malom teljesítőképessége 336 000 métermázsa, a munkások száma 1872-ben 230 fő, 1875-ben 215 fő.
1890 december 31-én az Egyesült Gőzmalmok ingatlanainak összértéke 1 026 536 forint volt. Az Árpád malom 1891-ben még négy hónapig üzemelt. A feljegyzés szerint „1891. május 1. óta az üzem csak Budán folytattatik, miután a pesti malom kisajátíttatott” (a Nagykörút építése miatt).